A második világháború is egy kedvelt téma a filmkészítők körében, viszont már annyi film készült belőle, hogy mindig félő nem tudnak már újat mutatni. Nem nagyon vagyok oda a háborús témáért, de a trailer alapján kíváncsi lettem a könyveket lopó kislány sztorijára. Kicsit másra számítottam ugyan, de az egyszeri megtekintést megérdemelte a bája miatt. A múlt héten láttam, de még mindig nem tudom eldönteni egyértelműen, hogy tetszett-e vagy sem. Nem mindennapian fogta meg a világháborús témát, mégis a borzalmakat lehetetlen volt kihagyni a történetből. Spoileresen folytatom!
Liesel egy kilencéves kislány, akit az édesanyja kénytelen örökbe adni, mert őt körözik. A lány nagyon visszahúzódó, az elején senkivel sem hajlandó beszélni, majd mostohaapja segítségével felfedezi a könyvek világát. Onnantól fogva rengeteget olvas és néhány darabot el is csen például az elégetésre szént darabok közül vagy a polgármesterék házába oson be egy-egy kötetért. A család nem kommunista, nem is zsidó, mégis félniük kell, mert egy zsidó srácot bújtatnak, akinek Liesel olvas fel naponta. A zsidó fiatalember és a kislány között furcsa, de annál szorosabb barátság alakul ki, ezért amikor Maxnek mennie kell a lány teljesen kétségbeesik. A háborúból és a zsidók üldözéséből szerencsére csak egy kis szeletet kapunk. Éppen csak annyit, amennyit a München melletti kis falucska észlel, vagyis minden férfi harcba megy, és a falut átfésülik a katonák. Nagyon tetszett, hogy volt szó a világháborúról, de a filmhez ez csak a keretet adta és ennél tovább a készítők sem mentek, pont jól eltalálták az arányokat.
A karakterek szintjén nagyon érdekeset mutat a film. Sokáig azt hittem, hogy Liesel és Max barátsága a fő vonal a filmben, de nem teljesen így van. Persze fontos volt az ő kapcsolatuk, de Rudy és Liesel barátsága/szerelme sokkal inkább fontosnak bizonyult és a film elejétől egészen a végig végigkísérte a lányt. Az új helyen Rudy volt az első barátja és a háború miatt őt vesztette el utoljára. A fiú halála nagyon sablonosba és közhelyesbe a film, hanem érzékeltette, hogy bármennyire is próbálták a háborút háttérben tartani, azért az bizony jó pár családot megtizedelt. Liesel anyja elég rejtélyes szereplő volt a számomra, mert az első jelenetet kivéve nem is tudunk róla semmit. Nem ő volt ugyan a lényeg ebben a történetben, de egy fél mondattal odavethették volna legalább a végén, hogy mi történt vele. A narrálás kicsit furcsán hatott nekem először, mert nem jöttem rá, hogy kinek a szájából is halljuk a történetet. A film végén esett csak le, hogy a Halál maga beszél hozzánk, ami egyrészt érdekessé tette az egészet, viszont nem mutatták be túl jól, ezért nem egyértelmű sokáig a személye és szándéka az egésszel.
A filmet, ahogy már említettem a bájos és kedves jelzőkkel tudnám illetni, ami furcsa lehet egy ilyen komoly témát bemutató alkotásban, de a hangulata és a sok gyerekszereplő ezt váltotta ki belőlem. A mai gimnazista korosztálynak azt hiszem ezt a filmet mutatnám meg, hogy a világháborút és a zsidók üldözését bemutassam. Ennek nagyon egyszerű ok van, nagyon élethűen ábrázolja az eseményeket, mégsem erőszakos és szerencsére a vér sem folyik benne állandóan.
Értékelés: 7/10
A kritika végére érve úgy gondolom, hogy tetszett, de lehet, hogy pár nap múlva már nem ezt mondanám. A kedvessége, bája vitathatatlan és sok filmmel ellentétben, amit mostanában néztem meg, érzelmeket is kiváltott belőlem, ami szintén pozitív. Egyszer mindenképpen megéri megnézni, ha másért nem, hát a színészekért, akiknek jó része gyerek, mégsem vallanak szégyent egy ilyen fontos szerepben.
0 komment:
Megjegyzés küldése