2014. január 4., szombat

Sherlock - 3x01 The Empty Hearse

Többször terveztem, hogy írok a Sherlockról kritikát, de végül elmaradt. Az új évad azonban jó lehetőséget biztosít arra, hogy végre szó legyen a sorozatról. A második évad majdnem két évvel ezelőtt ért véget, úgyhogy a BBC rendesen megvárakoztatta a rajongókat. Az elmúlt években pedig nagyon sokan fedezték fel maguknak a sorozatot, így a növekvő népszerűség miatt nagyon nagy volt a nyomás a készítőkön, hogy a kritikusoknak és a rajongóknak is megfeleljenek. A végeredmény pedig rendesen megosztotta a közönséget és  nekem sem tetszett maradéktalanul a rész. Spoileresen folytatom!



Az előző évadhoz képest a fonalat két év után vesszük fel, amikor Sherlock visszatér Londonba bátyja kérésére, mert terrorista támadás fenyegeti a várost. A támadással ezután nem sokat foglalkoztak a részben, kicsit hiányoltam, hogy több információt tudjunk meg róla, hogy kinek állt érdekében az akció. Kicsit úgy érzem, hogy sok mindenre ki akartak térni a készítők és a támadás ezek mellett elsikkadt. A rész inkább a szereplők reakcióival foglalkozott Sherlock felbukkanása után. John-nak meg a durcás kisfiús imidzs is jól állt. Azonban csapongtak a sok szál között és sokszor már azt sem tudtam hol tartunk, hogy az adott jelenetet gondolja valaki, vagy tényleg megtörténik. Erre a legjobb példa Sherlock "öngyilkossági" jelenete még az előző évad végéről. Többen próbálják megfejteni, hogy hogyan csinálta Sherlock és ezeket mi is láthatjuk. Valahogy ezek mégis idegenek voltak a Sherlock univerzumától, főleg az a verzió, amelyben majdnem megcsókolja Moriartyt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy az a jelenet hogyan kerül a sorozatba, minimum furcsának hatott számomra.



Az eddigi részektől eltekintve a humor nagyobb szerepet játszott a részben, főleg John beszólásain lehetett jókat nevetni. Az "I don't shave for Sherlock Holmes" mondata pedig szállóigévé fog válni hamarosan, a BBC már árulja is az ezzel a felirattal ellátott pólóit. A szereplőket is jó volt ennyi idő után ismét látni, John és Sherlock még mindig nagyon jól működnek együtt. Az új szereplők is érdekesnek tűnnek, kíváncsi vagyok, hogy az évad hátralévő részeiben milyen szerephez jutnak majd. Mary John feleségeként valószínűleg még sokáig jelen lesz, a részben pedig John megmentésében segédkezett. A másik amit hiányoltam a részből, hogy az elrablásával kapcsolatban megtudjunk valamit. Kicsit hirtelen oldották fel ezt a szálat, a kiszabadulását követő jelenetben már semmi baja nem volt, pedig majdnem halálra égett előző este. Persze amennyiben ezekre odafigyelnek részletesen, akkor nem jutunk el a részvégi bombás jelenethez, amelynek a megoldása szintén nem sorolható a kedvenc momentumaim közé.


A színészeket viszont minden dicséret megillet, mert Martin Freeman és Benedicht Cumberbacht a színészet magasiskoláját adják elő minden egyes részben. Az ő teljesítményükért igenis megéri várni, akár több évet is az évadok között, mert nagyon ritkán látni ilyen teljesítményt sorozatban. Nagyon jól működnek együtt a képernyőn, de külön-külön is abszolút megállják a helyüket. Sherlock és Mycroft jelenete például elég emlékezetes marad a részből a dinamika és az adok-kapok miatt. Szemet szúrt továbbá, hogy Benedicht nem hogy öregedett volna az elmúlt két évben, hanem sármosabb, mint valaha.

Értékelés: 7/10
Nem ez a rész lesz a kedvencem, de bevezető résznek elmegy. Amennyiben ezt a részt felvezetésnek használják a későbbiekhez, nem lesz egy rossz szavam sem és nem rossz szájízzel fogok visszagondolni erre az epizódra. A második epizódok nekem mindkét évadban a kedvenceim voltak, úgyhogy remélem ezúttal sem fognak cserben hagyni a készítők és legközelebb egy sokkal pozitívabb kritikával tudok jelentkezni.

0 komment:

Megjegyzés küldése