Szeretem azokat a romantikus filmeket, amelyek az életből vett szituációkat, tragédiákat dolgoznak fel. Ez nem volt nehéz ennek a filmnek az esetében, mert megtörtént eseményeken alapul a történet.
A film egy boldog házaspárról szól, akiknek teljesen felforgatja az életét egy autóbaleset. A feleség, Paige (Rachel McAdams) részlegesen elveszíti az emlékezetét, semmire sem emlékszik abból az 5 évből, amit a férjével, Leo-val (Channing Tatum) töltött. Leo mindent megtesz, hogy felesége emlékezete visszatérjen, miközben mindketten sokat szenvednek. Paige még az előző barátjára emlékszik és arra, hogy jogot tanul, miközben már szobrász és évek óta nem beszél a szüleivel. A szülők persze kihasználják, hogy a lány nem emlékszik erre és magukhoz akarják láncolni Paige-t.
Az alapsztori érdekes, mert gondoljunk csak bele, ha mindez velünk történik meg. Felébredünk a kómából és csupa idegen vesz minket körül, csak a szüleinkre emlékezünk, akikkel viszont már nem tartjuk a kapcsolatot. Ebből a helyzetből kéne Paige-nek kikeveredni úgy, hogy számára minden idegen, mindent újra kell tanulnia.
A filmben hihetetlenül jól ábrázolták mindkettejük gyötrődését, kétségeit. Tetszett, ahogy Leo küzdött Paige-ért, már nem érdekelte semmi, csak vissza akarta kapni a felségét. Újabb és újabb módszereket talált ki, hogy a memóriája visszatérjen, mi meg drukkolunk, hogy sikerüljön, bár vannak kétségeink. A film megoldása is nagyon tetszett, kicsit olyan, mintha egy Nicholas Sparks könyv filmfeldolgozását láttam volna. Happy end-et kapunk végül, de mégsem teljes a boldogság, mert Paige memóriája sosem tért vissza. A film végén újra elkezdtek randizni és új emlékeket gyártani, de Paige már nem tudott visszaemlékezni, hogy hogyan ismerkedett meg Leo-val és hogyan szerettek egymásba.
A film tanulsága számomra egyértelműen az, hogy az életben semmi sem állandó, ezért meg kell becsülnünk azokat a pillanatokat/napokat, amikor boldogok vagyunk. Szeretném hinni, hogy a filmben látott igaz szerelem, amelyet sem tér, sem idő nem tud meggyengíteni tényleg létezik, mert olyan jó hinni ebben.
Channing Tatum-ot először a Step Up-ban, majd a Kedves John című filmben láttam és egyik alkotásban sem győzött meg igazán. Csak egy újabb szépfiút láttam benne, akiért a nők elmennek moziba. Ebben a filmben viszont nagyon hitelesen alakította a mindenre elszánt férjet, ezért a véleményem is pozitív irányba változott róla. Ellentétben Rachel McAdams-szal, akit igazán nem szeretek és ez a film sem győzött meg a tehetségéről. Nem alakított ő rosszul, csak semmi különöset nem csinált, átlagos volt.
Összességében nekem ez a film nagyon tetszett, mert kiemelkedik az átlagos, nyálas romantikus filmek közül, új színt visz bele a baleset és nagyon reális az egész, elhisszük, hogy ez akár velünk is megtörténhet.
Értékelés: 9/10
0 komment:
Megjegyzés küldése